Stephen King: A mobil (Értékelés)

Sziasztok!

Második blogon is értékelt olvasmányomnak Stephen King-től A mobilt választottam. Ennek két oka volt. Az egyik, hogy bár sokat hallottam már King-ről, de ezidáig még nem találkoztam egyetlen könyvével sem. Csak néhány, regényből és novellából készült filmmel. Szóval A mobil az első könyvem tőle. A másik pedig, hogy ezt King zombis könyveként szokták emlegetni.

Íme a fülszöveg:

Clay Riddell grafikus Bostonba utazik, hogy tárgyaljon az általa tervezett képregény ügyében. A kiadóba menet a parkban beáll a fagylaltoskocsi előtt kígyózó sorba, mert a melegben bizony jólesne egy hűsítő nyalánkság. Az előtte állók némelyikének megcsörren a mobiltelefonja, s mikor beleszólnak, leírhatatlan dolgok történnek. A telefonálók megvadulnak, egymásnak esnek vagy önmaguk ellen fordulnak, s pillanatok alatt őrjöngő-vérengző emberek töltik meg az utcákat. Claynek – micsoda szerencse! – nincs mobilja, s hamar rájön, hogy az őrületet csakis a telefon által közvetített impulzus okozhatja. Néhány hozzá hasonló, mobilmentes emberrel elindul, hogy olyan területet keressenek, ahol nincs telefonos lefedettség és hajtja az aggodalom is, vajon mi történhetett otthon a feleségével és a kisfiával, akik mindketten mobilhasználók?
A káoszban nem könnyű az utazás. A megfertőzőtt telefonembereket mintha egy ijesztő kollektív tudat irányítaná, a kevés megmaradt „normális” pedig kétségbeesetten küzd, hogy megmentse önmagát s a világból azt, ami még megmenthető.
Stephen King, a thriller kimeríthetetlen fantáziájú mestere, mindenből ihletet merít. Ezúttal is lebilincselő történetet mesél el, de biztos, ami biztos, míg a regényt olvassa, kapcsolja ki a mobiltelefonját.

A fülszöveggel kapcsolatban annyit megemlítenék, hogy Claynek csak a fia mobilhasználó. Vannak még benne apróbb pontatlanságok, de azok annyira jelentéktelenek, hogy csak kötekedésnek tűnne az említésük. Egyébként az nagyon tetszett, hogy a történet rettentő gyorsan, már a 4-5. oldalon beindul. Viszont stílusilag úgy íródott, hogy még a könyv háromnegyedénél is folyton azt vártam, hogy mikor vált át E/1-be a leíró rész. A lényeg, hogy amíg az emberek nem mutatkoznak be saját maguk a főszereplőnek, addig valamilyen külső tulajdonságuk alapján vannak elnevezve (Nadrágkosztümös Nő, Sötét Manó, stb.), illetve a leírásból is csak annyit tudunk meg, amennyit Clay láthat vagy hallhat. Szóval nekem furcsa volt, de lehet, hogy ezzel csak egyedül vagyok.

Bőven akadt benne film, zene és könyv megemlítve, ez azonban nem volt zavaró, pont ellenkezőleg. Aminél rosszallóan megráztam a fejem egyszer, az is csak a fordító hibájából, mert a Powerpuff Girls-t nem Pindúr pandúroknak, hanem Powerpuff lányoknak fordította. Na mindegy, ez voltaképpen lényegtelen is.

Ami nem tetszett benne, hogy az elején a káromkodások, beszólások (főként harc közben) túl hosszúnak, kacifántosnak tűntek nekem. Legalábbis a helyzethez képest. Viszont idővel már javult a helyzet. Ezen kívül talán más nem volt.

Maga a történet roppant mód elgondolkodtat, hogy vajon milyen lenne, ha ugyanez a valóságban történne meg. A jelenség folyamatára, hátterére is egész jó magyarázatot kap az olvasó, még ha ezek csak spekulációk is, ténylegesen megtörténni, igazolódni nem látjuk, mégis ezt tartom a regény egyik legnagyobb erősségének. Vannak benne fordulatok, de ezek inkább csak kisebbek.

A karakterek nekem nagyon tetszettek. Clay mellett leginkább Alice-t kedveltem meg, bár az írói stílus sajátossága miatt a pontos életkorát nem tudjuk meg, csak azt, hogy tini. Aztán Tom is egész szimpatikus, amikor meg Clay-el a sebváltó kapcsán osztják egymást körülbelül a regény felénél, azon szakadtam a röhögéstől. Ebből már rájöhettek, hogy némi humor is van benne, bár nem erre alapoz a történet.

Azokat, akiket megfertőzött a mobiltelefon által kibocsátott rejtélyes jel, eleinte telefonőrülteknek nevezik. Később, a fülszövegben is említett kollektív tudat hatása miatt már inkább telefonemberekként hivatkoznak rájuk. Na igen, a kollektív tudat... Az is egy érdekes dolog volt. Bár erre a könyvre úgy hivatkozik mindenki, hogy ez King zombis regénye, ez erős túlzás. A telefonbetyárok (bocsánat, de már a legelső telefőnőrült elnevezésnél is magamban így hívtam őket) ugyanúgy élnek, lélegeznek, mint a normális emberek, csak az agyuk zakkant meg némileg. A regény második felében meg kicsit Robin Cook: Invázió utánérzésem volt. De ez nem negatívum, szerettem azt a könyvet. De a kezdeti őrültség és erőszak idővel bekebelezésbe megy át. Lényeg a lényeg: ezek nem zombik.

Kapunk a sztori során némi filozófiát (ez a regény másik legnagyobb erőssége), illetve itt-ott a vallás is meg van említve. A vége pedig annyira függővég, hogy az ember hirtelen azt se tudja, mihez kezdjen, majd' megöli a kíváncsiság, annyira olvasná tovább, de hát sajnos nem lehet.

Zárásként annyi, hogy nem szívesen élném át a valóságban mindazt, ami a regényben történik. Bár gondolom erre nincs túl sok esély, hiszen a világ most is Amerikát jelenti. :) A szerzővel kapcsolatos utolsó bejegyzés pedig a regény végén jópofa.

Értékelésem: 9/10

Egy kis módosítás

Sziasztok!

Ma úgy döntöttem, puszta kíváncsiságból megnézem, hogy az egyébként A/4-ben írt Holtak világa - Nomád kézirata egészen pontosan hány oldal is A/5 méretben. Mivel ez jobb mutató, ezért ezentúl a készültségjelzőben is A/5-ös oldalszámok fognak szerepelni a megírt/tervezett résznél. És ennek megfelelően alakul a százalékos érték is.

Nos, ezidáig úgy hittem, hogy mindössze 10%-on áll a készültség, viszont megdöbbenve és egyúttal örömmel tapasztaltam, hogy valójában a tervezett terjedelemhez képest 15%-os a készültség. Persze ez még mindig édeskevés, de legalább jobban állok vele, mint hittem.

Továbbá örömteli hír, hogy minden bizonnyal egy-két héten belül Richárddal közösen újra tudjuk majd folytatni a Holtak világa - Küzdelem írását. Bár nem hinném, hogy utóbbi karácsonyig meg fog jelenni, de minden tőlünk telhetőt igyekszünk megtenni annak érdekében, hogy mielőbb olvashassátok A jóslatban megismert kedvenc karaktereitek további sorsát. És ki tudja, talán még arra a nagy kérdésre is választ kaphattok, ami a regény vége óta foglalkoztat titeket. ;)

Készültség jelzők

Sziasztok!

Mivel még mindig elég sokan kérdezgetitek tőlem, hogy áll a második Holtak világa regény, a Küzdelem, ezért úgy gondoltam, hiába van szüneteltetve jelenleg az írása, felteszem a jelenlegi készültségi állapotát a Nomádé alá. Ezzel együtt a két box kapott egy új jelzőt, mégpedig a Státuszt, ami talán kicsit hasznosabb információval szolgál mindenkinek.

Mint láthatjátok, a Küzdelem már egy fejezet híján teljesen végig van írva (vagyis ez a része 95%-ban kész van), viszont a fejezet véglegesítések még az elején vannak (ez 17%-os állapotot jelent). A kettőből jön össze az 56%-os összesített készültség, ami első blikkre elkeserítőnek tűnik. Na jó, őszinte leszek: számomra másodikra, sőt sokadikra is.

Amiért a státusza szüneteltetve, az azért van, mert az elmúlt időszakban Richárdnak egy komoly vizsgára kellett készülnie, így a munkája mellett nem volt ideje foglalkozni a regénnyel. De remélhetőleg hamarosan újra bele tudja vetni magát a javítási, véglegesítési munkába és a státusz változni fog. :)

Filmalap pályázat

Sziasztok!

Richárddal ráakadtunk egy pályázatra, amelyet a Magyar Nemzeti Filmalap írt ki, és amelyekre filmterveket, úgynevezett treatment-eket kell beküldeni.

Mi úgy döntöttünk, indulunk rajta, hátha összejönne egy Holtak világa mozifilm. Természetesen ez még csak álmodozás, de ha már itt van egy ilyen pályázat, nincs veszíteni valónk, ha indulunk rajta.

A jelentkezési határidő szeptember 18. Hat darab filmtervet fognak kiválasztani, ezek listáját majd október 5-én teszik közzé. Ezt a hat filmtervet aztán október 16-án a készítőknek be kell mutatnia a magyar filmszakmának, itt a három legígéretesebbet fogják kiválasztani.

Részletes kiírás:
http://www.filmiras.hu/2014/09/01/iii-magyar-forgatokonyv-borze/

Készültségjelző

Sziasztok!

Végül úgy döntöttem, megcsinálom a készültségjelzőt, amit már láthattok is jobb oldalt. Ezentúl mindig láthatjátok annak a regénynek az aktuális állapotát, amin éppen dolgozom. Most pedig egy kis leírás róla.

Azoknak, akik csak egy fél pillantást vetnek rá, hogy mennyire van kész, rögtön egy százalékjelzőt tettem ki. Ha pedig valakit a részletek is érdekelnek, átnézheti, hogy mennyi oldal van megírva a tervezettből (ami csak egy iránymutató, ennél lehet kevesebb, de akár jóval több is). Rögtön alatta az látható, hogy hány különböző konkrét ötletem van borítónak. Amennyiben ez egynél több, előbb-utóbb meg fogom szavaztatni őket, hogy Ti dönthessétek el, melyiket tartjátok a legjobbnak. Alatta egy szimpla igen/nem felirat fogja jelezni, hogy elkészült-e a végleges borítója, illetve hogy be lett-e adva a nyomdába. Végezetül pedig a készültségjelző utolsó frissítésének dátuma szerepel.

Elképzelhető, hogy ezek az adatok kiegészülnek még pár aprósággal, bár nem tartom valószínűnek.

Holtak világa - Nomád (írás elkezdve)

Sziasztok!

Ahogy azt egy korábbi posztomban beharangoztam, mától nekilátok egy új Holtak világa regénynek, a Nomádnak.

Tudom, hogy még A jóslat folytatása, a Küzdelem se jelent meg, azonban Richárd jelenleg a munkája és egy vizsgára tanulás miatt nem tud foglalkozni a kézirat javításával. Így addig gondoltam, megírom ezt a kiegészítő kötetet, ami időben A jóslattal párhuzamosan fog játszódni.

A sztoriról dióhéjban:
Egy Budapest melletti településről egy családapa nekiindul, hogy a zombiapokalipszis közepette legalább a több száz km-re lévő családjával legyen. Természetesen az útja nem éppen zökkenőmentes, így végül úgy dönt, hogy a városokat elkerülve, de legfeljebb csak érintve a "vadonban" próbál életben maradni az általa ismert túlélési technikák alkalmazásával.

A könyvnek egyébként nem titkolt célja a szórakoztatás mellett, hogy az olvasójának bemutasson néhány tippet és trükköt, amivel egy zombikkal teli világban boldogulhat valamelyest. Az írás során, főként ezen technikák bemutatásában lesz nagy segítségemre Gyuricza László bushcrafter, hogy minél hitelesebb legyen ez a vonal.

Gondolkoztam azon, hogy csinálok valami készültségi jelzőt az oldalsávban, hogy nyomon lehessen követni az alakulását. Ami azt illeti, ezt még megfontolom, de hajlok afelé, hogy ott figyeljen legalább egy kis tájékoztató.

Zárásként még megemlíteném, hogy a tervek szerint Karácsonyra már rendelhető lesz.

Ta-mia Sansa: A menekülés éve (Gender Krónikák 1) (Értékelés)

Sziasztok!

Ahogy azt egy korábbi posztomban ígértem, bizonyos időközönként olvashattok könyvértékelést is a blogomon. Ezt nem mással szeretném kezdeni, mint Ta-mia Sansa által írt Gender Krónikák sci-fi könyvsorozat első részével, A menekülés évével.

A borító ne tévesszen meg senkit, nem egy romantikus regény.

Elöljáróban annyit, hogy a Gender Krónikáknak nem ez az első megjelent kötete. A Főnix könyvműhely gondozásában már megjelent a sorozat tizenegyedik része, azonban most a Delta Vision kiadó az elsőtől az utolsó részig kihozza az összeset. Nekem volt szerencsém olvasni a GK11-et, mely a Sötét Hórusz címet viseli, és azt kell hogy mondjam, a nyolcvanadik oldal után már biztos voltam benne, hogy Ta-mia Sansa a harmadik kedvenc íróm Tom Clancy és Frank Schätzing mellett, annyira hihetően, életszerűen írta le a világot. Az meg egy plusz adalék, hogy azóta személyesen is megismerhettem az írót, akivel a mai napig jó barátságot ápolok.

De térjünk is rá a GK1-re! Íme a fülszöveg:

A XXII. században az emberiség több álma is valóra válik: létrejön az Egyesült Országok Szövetsége, amely a világ összes államát egységbe tömöríti, és megtörténik a kapcsolatfelvétel egy értelmes idegen fajjal is. Úgy tűnik, az emberiség beléphet az aranykorba, de ez csak a látszat. A Szövetséget üzleti érdekek kusza hálója szövi át, és a vezetők legtöbbjének egyetlen célja van: mindenkit engedelmes bábbá formálni.

Ebben a világban éli a gazdag, unatkozó feleségek felszínes mindennapjait Sandra Manul, akiről csak kevesen tudják, hogy valójában a múltja elől keresett menedéket a magas rangú Ítélő, James mellett. Miközben az árnyak, amelyek elől elfutott, utolérik, olyan döntéseket kell meghoznia, amelyek nem csak a saját, hanem az egész emberiség sorsát megváltoztatják.

A Gender krónikák első kötete, A menekülés éve bevezető egy olyan világba, ahol a hagyományos nemi szerepek és az egyensúlyi társadalom ütközik össze egymással – mindez pedig egy olyan jövőben történik, amely akár könnyen valósággá is válhat.

Akit esetleg megrettentene a tény, hogy a 22. században járunk, annak elárulom, hogy nincs túl nagy különbség a mai világhoz képest. Több az ember, a szegények és gazdagok közötti szakadék még szélesebb, a mai fogyasztói társadalom pedig fokozottabban érzékelhető. Valóban elképzelhető a sorokat olvasva, hogy alig száz év múlva ilyen lesz a világ.

Ahogy a sorozat címe - Gender Krónikák - és a fülszöveg is sugallja, a könyvben nagy figyelmet kap a nemiség, a nemi szerepek. Ez nem azt jelenti, hogy a nők vagy a férfiak kizárólagos felsőbbrendűségét hirdeti, inkább elgondolkodtatóan, társadalomkritikai szinten mutat rá, hogy bizony ma sincs teljes egyenjogúság a nemek között. Magának a könyvsorozatnak a célja, hogy két ellentétes társadalmi berendezkedést szembeállítson, viszont ez ebben a kötetben még nem látszódik, majd csak a későbbi könyvekben fog elkülönülni a kettő. Itt még csak azt láthatjuk, hogyan indult el az emberiség a két külön úton. Egyébként azt is érdekes lesz majd nyomon követni, milyen folyamatok, események, döntések vezetnek majd ezekhez. Addig viszont az se kutya, ami a sztori kiinduló állapota.

A karakterekről annyit, hogy egyrészt ott van Sandra Manul, aki egy igen érdekes személyiség. Unalmasnak tűnhet, de a múltja, illetve annak hatása a jelenére, illetve a másik szál eseményei igazán izgalmassá teszik, főleg a regény vége felé. Aztán ott van a férje, James Manul. Jámbor, elfoglalt és a politikusok mintaképe lehetne. Nekem különösen tetszett Tom Lyes karaktere, akit én csak egyszerűen Szimat nyomozónak hívok. Ne kérdezzétek miért, ha olvassátok, úgyis megértitek, de szerintem sokatoknak lesz még a kedvence, ha még nem az.
Egyébként még azok a karakterek is, akik szimpla mellékszereplők, ugyanúgy élnek a regényben, mint a jelentősebbek. Itt most leginkább Edre gondolok, de talán még nála is találóbb példa Gloria, vagy Jessy, netalántán Adam.

Negatívumként számomra mindössze annyi van, hogy bár tudjuk, hogy a 22. században, tehát a 2100-as években járunk, de konkrét évszámot nem kapunk, azt a könyv olvasása során, az eseményeket és a köztük eltelt időt kiszámolva tudhatjuk meg. Illetve még az, hogy az egyes részek közt eltelt időt is csak a leírásból ismerjük meg. Oké, lehet hogy ez csak számomra negatívum, csak furcsa volt úgy olvasni, hogy két egymás után következő rész között egy hét telt el úgy, hogy csak onnan jöttem rá erre, hogy az előző részben említett rendezvényen folytatódott a cselekmény.
Egyesek számára a könyv lassan indulhat be, de szerintem ez koránt sincs így. Ahhoz, hogy egy világot kellően, jól felépítsünk, az alaphelyzetet és a karaktereket rendesen be tudjunk mutatni, idő kell. Egy regényt pedig mindig elkezdeni a legnehezebb, mind az író, mind pedig az olvasó számára. Ta-mia Sansa ezt ügyesen oldotta meg.

Összességében szívesen ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szereti az élethű helyzeteket, leírásokat, az élő karaktereket. Ugyanakkor szeretném megjegyezni, hogy a könyv 18-as karikás, az író nem kendőzi el az emberi durvaságot, szóval a gyilkosság és nemi erőszak nem csak említés szintjén szerepel, hanem a cselekmény szerves része. Viszont ez szükséges, mert csak így érthető meg igazán, mi van a regény hőseinek tettei, cselekedetei mögött. Szóval egy kis pszichológia is van benne.

Értékelés: 10/10