Sziasztok!
Végül úgy döntöttem, megcsinálom a készültségjelzőt, amit már láthattok is jobb oldalt. Ezentúl mindig láthatjátok annak a regénynek az aktuális állapotát, amin éppen dolgozom. Most pedig egy kis leírás róla.
Azoknak, akik csak egy fél pillantást vetnek rá, hogy mennyire van kész, rögtön egy százalékjelzőt tettem ki. Ha pedig valakit a részletek is érdekelnek, átnézheti, hogy mennyi oldal van megírva a tervezettből (ami csak egy iránymutató, ennél lehet kevesebb, de akár jóval több is). Rögtön alatta az látható, hogy hány különböző konkrét ötletem van borítónak. Amennyiben ez egynél több, előbb-utóbb meg fogom szavaztatni őket, hogy Ti dönthessétek el, melyiket tartjátok a legjobbnak. Alatta egy szimpla igen/nem felirat fogja jelezni, hogy elkészült-e a végleges borítója, illetve hogy be lett-e adva a nyomdába. Végezetül pedig a készültségjelző utolsó frissítésének dátuma szerepel.
Elképzelhető, hogy ezek az adatok kiegészülnek még pár aprósággal, bár nem tartom valószínűnek.
A XXII. században az
emberiség több álma is valóra válik: létrejön az Egyesült Országok
Szövetsége, amely a világ összes államát egységbe tömöríti, és
megtörténik a kapcsolatfelvétel egy értelmes idegen fajjal is. Úgy
tűnik, az emberiség beléphet az aranykorba, de ez csak a látszat. A
Szövetséget üzleti érdekek kusza hálója szövi át, és a vezetők
legtöbbjének egyetlen célja van: mindenkit engedelmes bábbá formálni.
Ebben a világban éli a gazdag, unatkozó feleségek felszínes
mindennapjait Sandra Manul, akiről csak kevesen tudják, hogy valójában a
múltja elől keresett menedéket a magas rangú Ítélő, James mellett.
Miközben az árnyak, amelyek elől elfutott, utolérik, olyan döntéseket
kell meghoznia, amelyek nem csak a saját, hanem az egész emberiség
sorsát megváltoztatják.
A Gender krónikák első kötete, A menekülés éve
bevezető egy olyan világba, ahol a hagyományos nemi szerepek és az
egyensúlyi társadalom ütközik össze egymással – mindez pedig egy olyan
jövőben történik, amely akár könnyen valósággá is válhat.
Akit esetleg megrettentene a tény, hogy a 22. században járunk, annak elárulom, hogy nincs túl nagy különbség a mai világhoz képest. Több az ember, a szegények és gazdagok közötti szakadék még szélesebb, a mai fogyasztói társadalom pedig fokozottabban érzékelhető. Valóban elképzelhető a sorokat olvasva, hogy alig száz év múlva ilyen lesz a világ.
Ahogy a sorozat címe - Gender Krónikák - és a fülszöveg is sugallja, a könyvben nagy figyelmet kap a nemiség, a nemi szerepek. Ez nem azt jelenti, hogy a nők vagy a férfiak kizárólagos felsőbbrendűségét hirdeti, inkább elgondolkodtatóan, társadalomkritikai szinten mutat rá, hogy bizony ma sincs teljes egyenjogúság a nemek között. Magának a könyvsorozatnak a célja, hogy két ellentétes társadalmi berendezkedést szembeállítson, viszont ez ebben a kötetben még nem látszódik, majd csak a későbbi könyvekben fog elkülönülni a kettő. Itt még csak azt láthatjuk, hogyan indult el az emberiség a két külön úton. Egyébként azt is érdekes lesz majd nyomon követni, milyen folyamatok, események, döntések vezetnek majd ezekhez. Addig viszont az se kutya, ami a sztori kiinduló állapota.
A karakterekről annyit, hogy egyrészt ott van Sandra Manul, aki egy igen érdekes személyiség. Unalmasnak tűnhet, de a múltja, illetve annak hatása a jelenére, illetve a másik szál eseményei igazán izgalmassá teszik, főleg a regény vége felé. Aztán ott van a férje, James Manul. Jámbor, elfoglalt és a politikusok mintaképe lehetne. Nekem különösen tetszett Tom Lyes karaktere, akit én csak egyszerűen Szimat nyomozónak hívok. Ne kérdezzétek miért, ha olvassátok, úgyis megértitek, de szerintem sokatoknak lesz még a kedvence, ha még nem az.
Egyébként még azok a karakterek is, akik szimpla mellékszereplők, ugyanúgy élnek a regényben, mint a jelentősebbek. Itt most leginkább Edre gondolok, de talán még nála is találóbb példa Gloria, vagy Jessy, netalántán Adam.
Negatívumként számomra mindössze annyi van, hogy bár tudjuk, hogy a 22. században, tehát a 2100-as években járunk, de konkrét évszámot nem kapunk, azt a könyv olvasása során, az eseményeket és a köztük eltelt időt kiszámolva tudhatjuk meg. Illetve még az, hogy az egyes részek közt eltelt időt is csak a leírásból ismerjük meg. Oké, lehet hogy ez csak számomra negatívum, csak furcsa volt úgy olvasni, hogy két egymás után következő rész között egy hét telt el úgy, hogy csak onnan jöttem rá erre, hogy az előző részben említett rendezvényen folytatódott a cselekmény.
Egyesek számára a könyv lassan indulhat be, de szerintem ez koránt sincs így. Ahhoz, hogy egy világot kellően, jól felépítsünk, az alaphelyzetet és a karaktereket rendesen be tudjunk mutatni, idő kell. Egy regényt pedig mindig elkezdeni a legnehezebb, mind az író, mind pedig az olvasó számára. Ta-mia Sansa ezt ügyesen oldotta meg.
Összességében szívesen ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szereti az élethű helyzeteket, leírásokat, az élő karaktereket. Ugyanakkor szeretném megjegyezni, hogy a könyv 18-as karikás, az író nem kendőzi el az emberi durvaságot, szóval a gyilkosság és nemi erőszak nem csak említés szintjén szerepel, hanem a cselekmény szerves része. Viszont ez szükséges, mert csak így érthető meg igazán, mi van a regény hőseinek tettei, cselekedetei mögött. Szóval egy kis pszichológia is van benne.
Értékelés: 10/10
