Író hét: Összegzés

Sziasztok!

Igaz, hogy egy hetes csúszással, de végül csak sikerült elkészülnöm a Ricsivel közös író hetünk összegzésével. A korábbi közös írásokhoz képest két fő változás volt. Az első és legfontosabb, hogy most egyáltalán nem ittunk jegeskávé italt, pedig az már-már ikonikus a számunkra. A második pedig, hogy egyszer sem hallgattuk meg Breaking Benjamin - So cold című számát, ami szintén ikonikusnak számít.

Ha már a zenénél tartunk, bátran kijelenthetem, hogy az író hét "himnusza" a Vocaloid - Echo című szám JubyPhonic általi coverje volt. Onnan kezdve, hogy a nulladik nap estéjén megmutattam Ricsinek, szinte állandóan ezt a zenét rakta be.

Az én favoritom egyébként a Wildfire cover, szintén JubyPhonictól. :)

Az író hét helyszíne egyébként Csengőd-Kulléron belül egy kis porta volt. Itt szállásoltam el Ricsit, én az éjszakáimat Kiskőrösön töltöttem. Bár nem látszik az épületen, de gyakorlatilag két konténert toltak össze és alakítottak át lakóépületté, ami szerintem valami elképesztően jól sikerült. Közműből csak az áram van bekötve, de az is bőven elegendő. A víz egy szivattyúval van megoldva, a fűtésről pedig egy elektromos konvektor, illetve egy fatüzelésű kiskályha gondoskodnak. Utóbbival egyébként simán fel tudtam fűteni az épületet +40°C-ra télen, miközben odakint -15°C uralkodott. Nem rossz, mi? :)
Tulajdonképpen minden megtalálható, ami a kényelemhez kell: konyha, zuhanyzó, wc, víz, villany, fűtés, tv, cd-s rádió, hűtő. A biztonságról a rácsozott ablakok és a tizenkét ponton záródó biztonsági ajtó gondoskodott. Párszor megfordult a fejemben, Ricsi vajon nem fogja-e börtönben érezni magát, de amikor utólag rákérdeztem azt mondta, hogy pont ellenkezőleg: megnyugtatta.

De maga a környezet is nyugtatólag hatott az idegeire, ahogy az sem volt utolsó dolog, hogy csak foltokban akadt térerő, így csak akkor lépett kapcsolatba a külvilággal, amikor ő akart, ráadásul még internet sem volt. Körben erdők és mezők határolták a portát, a kerítésen belül pedig különféle gyümölcsfák. Most éppen a barackok értek, így nyugodtan lehetett róluk csipegetni.

Természetesen állatok is akadtak szép számmal. Hat malac mellett több mint húsz gyöngytyúk és több mint ötven csirke adta a háttérzajt. A gyöngytyúkokról érdemes tudni, hogy amellett, hogy nagyon finom leves készül belőlük, rettentő ricsajt képesek produkálni. Gondoltam, legalább majd időben felkeltik Ricsit, de egész héten nyugton maradtak, így Ricsi is tízig-tizenkettőig aludt minden nap.

Mint azt sokan tudjátok, eredetileg úgy terveztem, hogy videónaplót fogok vezetni, így tulajdonképpen természetes reakcióinkat láthatjátok, meg hogyan telnek a napjaink az író hét alatt. Bár ezt az ötletet felvetettem Ricsinek és támogatta, azzal az aprósággal nem számoltam, hogy egyáltalán nem szereti, ha kamerázzák. Sőt, mint az röviddel később szintén kiderült, a fényképezést sem. De hogy lássátok, tényleg komolyan gondoltam a dolgot, megosztom az egyik felvételt a nulladik napról.

A nulladik napon egyébként mást se csináltam, csak a portát és a kis épületet szedtem rendbe, hogy Ricsit a frissen nyírt sövény és fű illata, illetve tiszta belső tér fogadja. Azon kívül Kiskőrösről elhoztam neki egy mikrohullámú sütőt, némi kaját és rengeteg innivalót, hogy kedvére válogathasson. Az innivalók jó része Bubee üdítő volt, amit nem mellesleg Kiskőrösön, tőlünk alig pár száz méterre gyártanak. (Bár a csomagoláson budapesti cím szerepel a gyártónál, személyesen jártam az üzemben, ahol készítik.)
Aztán Ricsi szólt, hogy melyik vonattal fog jönni, így végül este nyolckor érkezett le a kiskőrösi vasútállomásra. Az érkezéséről is készült videofelvétel, de azt most nem osztom meg, mert még nem kaptam rá engedélyt tőle. :') Abban még reménykedtem is, hogy Ricsi jókor száll le, nem az egyel korábbi, vagy az egyel későbbi állomáson, de sikeresen abszolválta a dolgot, így rendben megérkezett. Az állomásról először még nem Kullérba mentünk át, hanem hozzánk, mert még akadt némi dolgom, de végül este tízig odaértünk. Tekintve hogy már éjjel volt és egy teremtett lelket sem lehetett látni, vígan poénkodtunk, hogy na most történik éppen a zombiapokalipszis, meg hogy elég erőteljes Silent Hill hangulat uralkodik, már csak a zenének kellene felcsendülnie valahonnan. Bár, ha valóban elkezdődött volna a zombiapokalipszis, akkor most teljesen másról szólna ez a bejegyzés, ha egyáltalán lenne bármilyen bejegyzés. :)
Szóval megérkeztünk Kullérba, adtam Ricsinek kulcsot, körbemutattam az épületet, meg elmagyaráztam pár dolgot, amivel érdemes volt tisztában lennie. Azután otthagytam, hogy én is nyugovóra térhessek és megírhassam az első blogbejegyzésemet az író hétről.

Aztán eljött az első nap. Tekintve, hogy Ricsi tízig aludt, délelőtt túl sok mindent nem tudtunk kezdeni magunkkal, ráadásul az aktív programot is csak délután tudtuk elkezdeni. Mivel a Holtak világa - Küzdelem a katonákat helyezi a cselekmény középpontjába (közülük is elsősorban Andrássy Bálintot és Veszprémi Gábort, akiknek két teljesen külön szálja van a történetben), így számomra nem volt kétséges, mi lesz a héten a legelső programunk: végiglátogatni a Kecelen található haditechnikai múzeumot!
Maga a terület nem kicsi és a legkülönfélébb gépek vannak rajta. Ágyúk, rakétaindítók, lokátorok, harckocsik, repülőgépek, helikopterek, földmunkagépek, stb... A pénztár épületének emeletén még makettok is vannak szép számmal. Egy külön helyen pedig kézifegyvereket lehet megcsodálni.

A kézifegyverek közül sok meg volt említve a Holtak világa - A jóslatban is, illetve a Küzdelemben is meg lesznek említve, így külön érdekességnek bizonyult számunkra közelről látni néhányat. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy Ricsi is járt már lőtéren, meg nekem is vannak saját éles lőfegyvereim, persze csakis legálisan!

A nap második felében, főleg éjjel már az írással foglalkoztunk. Ricsi hozzá is adott pár oldalnyi vadiúj részt, én pedig átnéztem az első néhány fejezetet.


A második nap aktív programját már Kiskőrösre helyeztem, a helyi veteránautó múzeumba látogattunk el. Gyönyörűek voltak a kiállított járművek, élvezet volt megszemlélni ezeket a csodákat.

Mikor itt végeztünk, maradtunk még egy jó darabig Kiskőrösön és mint az alábbi képen is látszik, komolyan foglalkoztunk az írással.

Pár óra elteltével persze visszatértünk Kullérba és ott is folytattuk a munkát. A nap mérlege újabb bővített oldalak és új részek, továbbá még több lejavított rész.

Harmadik napra én tanyalátogatást terveztem be. Mivel céges ügy miatt muszáj volt még délelőtt átugranom Kecskemétre, fogtam Ricsit és visszafelé megálltunk az amúgy is útba eső Ágasegyházán. Egész csendes kis település, de a legfőbb okunk a megállásra az volt, hogy itt van az én kicsi tanyám, amit apránként újítgatok fel. Jelenleg még csak egy kis hereföld található rajta, sajnos időhiány miatt mással nagyon nem tudnék foglalkozni odakint. Ha egyszer belül is elkészül a felújítása, remek kis "béke szigete" lesz, ahol nyugodtan lehet írni és ötletelni a regényekhez.

Szegény Ricsit itt majdnem felzabálták, de azt hiszem, rég nevettem annyit, mint akkor. Arról nem is beszélve, hogy nagyon szép képek készültek az esetről. :)

Visszafelé aztán láttunk egy fácánt, amint nagy nyugalommal sétálgat az út mellett. Nagyon nem zavartatta magát, így Ricsi minden gond nélkül le tudta fotózni.

Mivel ekkor már benne voltunk az ebédidőben, meg amúgy is terveztem még egy megállót Ágasegyházán, ezért betértünk a főút mellett található Lángos büfébe, ahol én minden alkalommal megállok, mikor arra járok. Rólam azt tudni kell, hogy nem vagyok kávézós. Ha engem bárki bárhol kávézni lát, az azt jelenti, hogy már rettenetesen kimerült vagyok. Ez az egy hely jelent kivételt, itt még akkor is elfogyasztok egy csészével, ha egyébként kicsattanok az energiától. De az étlap is változatos és finom, megéri itt étkezni. :)

Jóllakottan visszaérve persze mi mást is csinálhattunk volna, mint hogy írunk? Hát, először Kiskőrösön töltöttünk el pár órát írással, utána mielőtt még Kullérba indultunk volna, a kissé széttagolt aktív program részeként elvittem Ricsit a kaskantyúi birtokokra. Ahogy ott kanyarogtunk a földúton, szegény megjegyezte, hogy ő itt bizony már rég eltévedt volna. De amúgy nagyon élvezte főleg, hogy eső után voltunk és hatalmas pocsolyák voltak mindenhol, amit az autó úgy felvert, hogy már folyt befelé a víz elég rendesen. :)
Kaskantyú után pedig a Kullérhoz tartozó Tiboldban lévő földekre látogattunk ki, ahol a "végtelen" kukoricamezőket bámulhattuk, majd a színen feltűnt Lizzy (Pewds után szabadon), a gyík, aki meglehetősen közel engedett minket magához. Talán még azt is hagyta volna, hogy megsimogassuk.
Ezután jött a kulléri írás, ami részemről este tízig tartott, ahogy a korábbi napokon is.

És elérkeztünk az utolsó, negyedik naphoz. Erre a napra egyáltalán nem terveztem aktív programot, így teljes mértékben az írásnak hódolhattunk. Tíz óra körül Ricsit behoztam Kiskőrösre és ott dolgoztunk. Meg nem mondom most kapásból, hogy ezen a napon mennyit haladtunk, de rengeteget. Úgy volt, hogy este nyolckor érkezik Ricsi hazafuvarja, de úgy alakult, hogy már hatkor Kiskőrösön voltak. Ez némileg megbolygatta a dolgokat (tekintve hogy erre a napra terveztem a promóciós fotózást), de végül Ricsi közreműködésével a Küzdelem promotálására szánt képek első adagját sikerült elkészíteni. Mivel ezek a képek nagyrészt titkosak még, ezért csak pár "így készült"-jellegűt osztanék meg, hogy mégis tudjátok, nagyjából mire kell majd számítani. ;)

Igen-igen, gyakorlatilag összeszedtem pár katonai és airsoft cuccomat, ráadtam Ricsire és aztán fotóztam. Mondjuk az elején még hezitáltunk, hogy melyikünk öltözzön be és melyikünk fotózzon, de Ricsi aztán megrettent a gép kezelésének nehézségétől. No nem baj, szerintem nagyon jó döntés volt ez a felosztás, mert hiába volt rajtam két hetes arcszőrzet, ő sokkal jobban hasonlít az egyik katonára a könyvben. :)

Összességében elmondhatom, hogy nagyon jól haladtunk. Számtalan vadiúj oldallal bővítettük a könyvet, még az is lehet, hogy több, mint 350 oldalas lesz (az első rész ugyebár 252 oldallal jelent meg). Ezen felül rengeteg fejezetet levéglegesítettünk (remélem már végleg). Bár több szabadidőt és jobb haladást reméltem, azért így se sült el rosszul a dolog. Bízom benne, hogy mielőbb újra össze tudunk ülni, mert igazán jó lenne több ilyen közös írás. A promó képek készítésének bónuszán felül zárásként egy újabb extrát osztanék meg. Ez egy részlet a Küzdelemből, amin éppen az író héten dolgoztunk. A színkódunkben a fekete a normál szöveg, a piros a hozzáírás/bővítés, a zöld pedig az eredetileg ott lévő szöveg, amit a pirosra cserélnénk le. Már ebből a módosítás/bővítés mennyiségből láthatjátok, hogy egyáltalán nem tétlenkedtünk a héten. :)

Neked pedig, kedves Olvasó, köszönöm hogy végigkövetted az író hetünket és bízom benne, hogy élvezettel olvastad napjainkat. :) Az összes jól sikerült képet majd feltöltöm a Holtak világa facebook oldalra, illetve valószínűleg még a szerzői facebook oldalamra is. Idővel pedig a promóciós képek is napvilágot fognak látni, de azokra még ráküldünk egy photoshoppolást is.