Újabb könyvértékeléssel jelentkezem, ezúttal a Ta-mia Sansa által írt Gender Krónikák sorozat második részével, A döntés jogával. Linket az első részről írt bejegyzésemhez alul találtok majd.
A fülszöveg:
2124-re az Egyesült
Országok Szövetségének vezetői elérkezettnek látják az időt, hogy
eltöröljék a demokrácia látszatát is, és egy agymosott zsoldosokból álló
szervezet segítségével totális diktatúrát teremtsenek. Ebbe a háborúba
rángatják bele a különleges képességekkel rendelkező exprogramozót,
JJ-t, akinek a feladata megfejteni a pavonisok által hátrahagyott
elektronikus nyomokat; valamint a sikerre áhítozó tudóst, Benjamint,
akit egy biológiai fegyver létrehozásával bíznak meg. Mindeközben a
Földről elmenekült, és lakható bolygót tizenhat éve hiába kereső
száműzöttek között zúgolódások törnek ki, és a vezető, Sandra Manul a
szerveződő lázadók között kénytelen szembenézni a saját fiával is.
A Gender krónikák második kötete két párhuzamosan alakuló társadalomba kalauzol, amelyek fejlődése más-más irányba vezet: az egyik egy patriarchális, tekintélyelvű önkényuralom alapjait fekteti le, ahol nincs választási lehetőség, megszűnik az egyén és a szabad akarat, a másik viszont felvillantja a lehetőséget egy új, fejlettebb kultúra alapjainak megszületésére.
Tizenhat év telt el az első rész óta. Ez pedig nem jelent mást, mint hogy az első rész menekültjei ilyen hosszú ideje vannak úton, míg a Földön a rendszernek ennyi ideje volt fokozatosan elnyomni a demokráciát - amit meg is tettek. A világ ennyi idő alatt sokat változik és mégsem. Márpedig ez a változás remekül érzékelhető a regényben.
Az első résztől eltérően most nem egy központi szereplőt kapunk, akinek a szemszögén keresztül végigkísérjük a történetet, és csak egy-egy rövidebb alkalomig veszi át ezt a szerepet egy másik karakter. Most a két történetszálra két-két nézőpontkaraktert kapunk. Ők négyen viszont tökéletes pozícióban vannak ahhoz, hogy a regény világáról a lehető legteljesebb képet kaphassuk.
A földi szál legfontosabb karaktere Julia Jenysen, vagy röviden JJ. Fiatal programozó csaj, akinek legfőbb ismertetőjegye a nonfiguratív tetoválás az arcán. Hamar meglátja az összefüggéseket, ami nem csoda, hiszen 9-es ESP értékkel rendelkezik. Azt hiszem, az egész regény során ő a kulcsember. Mindenki más csak statisztál, legalábbis a Gender Krónikák univerzumában a többiek sokkal inkább pótolhatóak lennének, mint ő.
Aztán ott van még Dr. Benjamin Ramine. A tudós, aki egy pusztító földi vírusra próbálja megtalálni az ellenszert. Azonban olyan kényszerhelyzetbe hozzák, hogy nincs más választása, mint az EOSZ-nek dolgozva létrehozni egy rasszok alapján szelektáló vírust, hogy a túlnépesedést csökkentsék a Földön.
A menekülők egyik nézőpontkaraktere az első részben megismert Sandra Manul, aki férjével és három gyerekükkel a négy űrhajó egyikének a kapitánya és az expedíció vezetője. Az indulás óta eltelt időszak persze konfliktusok melegágya a hajókon, sokan a visszatérés mellett foglalnak állást és akár az erőszaktól sem riadnának vissza a cél érdekében.
A másik nézőpontkarakter Sandra tizenhat éves fia, Robert. Na, ő teljesen az anyja ellentéte. Az hagyján, hogy a lázadó korszakát éli kamaszként, de mindennek tetejébe leghőbb vágya, hogy a bezártságból visszatérjen a Földre. Ami nem csoda, hiszen ő csak a filmekből és magukkal hozott egyéb információkból ismeri azt a világot, így egy ideális kép lebeg a szeme előtt. Számomra ő volt a legidegesítőbb karakter.
Ahogy az első részben, úgy itt is a fejezetek előtt olvashatjuk Kha-Ra Noire történelemkönyveiből az idézeteket. Viszont itt nem egy, hanem egyenesen kettő könyvből (Auto Da Fé - A Föld tragédiája; Exodus) ismerhetünk meg részleteket. Ez nagyon izgalmassá és érdekessé, színessé teszi az olvasmányt.
Amit az első résznél még kifogásoltam, hogy nem igazán lehetett érzékelni az idő múlását. Na, itt semmi ilyesmivel nem találkoztam, mindig képben voltam, hogy nagyjából mennyi idő telhetett el az előző leírás óta. Azon kívül rögtön a könyv elején le van írva, hogy mikor játszódik a történet.
Ami még tetszett, és jól követhetővé, tagolttá tette a könyvet az az, hogy itt fejezetenként váltakoztak a szálak. Tehát egy fejezet a Földön játszódott (azon belül váltogatva a nézőpontkaraktereket), egy fejezet pedig az Alpha Pavonis fedélzetén, aztán a következő pedig ismét a Földön és így tovább...
Összességében remek könyv. Ami hibák megjelentek az első részben, itt ki lettek küszöbölve. Mindenféleképpen egy érdekes, izgalmas, fordulatokkal teli olvasmány, ezért bátran ajánlom mindenkinek (persze csakis az első rész elolvasása után, mert sorozatokat ugyebár csak úgy olvasunk ;) ).
Értékelés: 10/10
Értékelés az első részről: A menekülés éve
A Gender krónikák második kötete két párhuzamosan alakuló társadalomba kalauzol, amelyek fejlődése más-más irányba vezet: az egyik egy patriarchális, tekintélyelvű önkényuralom alapjait fekteti le, ahol nincs választási lehetőség, megszűnik az egyén és a szabad akarat, a másik viszont felvillantja a lehetőséget egy új, fejlettebb kultúra alapjainak megszületésére.
Tizenhat év telt el az első rész óta. Ez pedig nem jelent mást, mint hogy az első rész menekültjei ilyen hosszú ideje vannak úton, míg a Földön a rendszernek ennyi ideje volt fokozatosan elnyomni a demokráciát - amit meg is tettek. A világ ennyi idő alatt sokat változik és mégsem. Márpedig ez a változás remekül érzékelhető a regényben.
Az első résztől eltérően most nem egy központi szereplőt kapunk, akinek a szemszögén keresztül végigkísérjük a történetet, és csak egy-egy rövidebb alkalomig veszi át ezt a szerepet egy másik karakter. Most a két történetszálra két-két nézőpontkaraktert kapunk. Ők négyen viszont tökéletes pozícióban vannak ahhoz, hogy a regény világáról a lehető legteljesebb képet kaphassuk.
A földi szál legfontosabb karaktere Julia Jenysen, vagy röviden JJ. Fiatal programozó csaj, akinek legfőbb ismertetőjegye a nonfiguratív tetoválás az arcán. Hamar meglátja az összefüggéseket, ami nem csoda, hiszen 9-es ESP értékkel rendelkezik. Azt hiszem, az egész regény során ő a kulcsember. Mindenki más csak statisztál, legalábbis a Gender Krónikák univerzumában a többiek sokkal inkább pótolhatóak lennének, mint ő.
Aztán ott van még Dr. Benjamin Ramine. A tudós, aki egy pusztító földi vírusra próbálja megtalálni az ellenszert. Azonban olyan kényszerhelyzetbe hozzák, hogy nincs más választása, mint az EOSZ-nek dolgozva létrehozni egy rasszok alapján szelektáló vírust, hogy a túlnépesedést csökkentsék a Földön.
A menekülők egyik nézőpontkaraktere az első részben megismert Sandra Manul, aki férjével és három gyerekükkel a négy űrhajó egyikének a kapitánya és az expedíció vezetője. Az indulás óta eltelt időszak persze konfliktusok melegágya a hajókon, sokan a visszatérés mellett foglalnak állást és akár az erőszaktól sem riadnának vissza a cél érdekében.
A másik nézőpontkarakter Sandra tizenhat éves fia, Robert. Na, ő teljesen az anyja ellentéte. Az hagyján, hogy a lázadó korszakát éli kamaszként, de mindennek tetejébe leghőbb vágya, hogy a bezártságból visszatérjen a Földre. Ami nem csoda, hiszen ő csak a filmekből és magukkal hozott egyéb információkból ismeri azt a világot, így egy ideális kép lebeg a szeme előtt. Számomra ő volt a legidegesítőbb karakter.
Ahogy az első részben, úgy itt is a fejezetek előtt olvashatjuk Kha-Ra Noire történelemkönyveiből az idézeteket. Viszont itt nem egy, hanem egyenesen kettő könyvből (Auto Da Fé - A Föld tragédiája; Exodus) ismerhetünk meg részleteket. Ez nagyon izgalmassá és érdekessé, színessé teszi az olvasmányt.
Amit az első résznél még kifogásoltam, hogy nem igazán lehetett érzékelni az idő múlását. Na, itt semmi ilyesmivel nem találkoztam, mindig képben voltam, hogy nagyjából mennyi idő telhetett el az előző leírás óta. Azon kívül rögtön a könyv elején le van írva, hogy mikor játszódik a történet.
Ami még tetszett, és jól követhetővé, tagolttá tette a könyvet az az, hogy itt fejezetenként váltakoztak a szálak. Tehát egy fejezet a Földön játszódott (azon belül váltogatva a nézőpontkaraktereket), egy fejezet pedig az Alpha Pavonis fedélzetén, aztán a következő pedig ismét a Földön és így tovább...
Összességében remek könyv. Ami hibák megjelentek az első részben, itt ki lettek küszöbölve. Mindenféleképpen egy érdekes, izgalmas, fordulatokkal teli olvasmány, ezért bátran ajánlom mindenkinek (persze csakis az első rész elolvasása után, mert sorozatokat ugyebár csak úgy olvasunk ;) ).
Értékelés: 10/10
Értékelés az első részről: A menekülés éve
